VALKÓI KÖNYVTÁR

VALKÓI KÖNYVTÁR

VALKÓ KÖNYVTÁRI, INFORMÁCIÓS ÉS KÖZÖSSÉGI HELY Tovább, a teljes tartalom megtekintéséhez.

HELYTÖRTÉNETI GYŰJTEMÉNY

HELYTÖRTÉNETI GYŰJTEMÉNY

Történelmei képek, iratok és nevezetességeink! Tovább, a teljes tartalom megtekintéséhez.

 

TÖRTÉNELMI ESEMÉNYEK (SZEPTEMBER 27.) (18/09/27)

2017. szeptember 25. hétfő

(Utolsó frissítés: 2018. március 11. vasárnap)
[1]

1130. szeptember 27.

II. Roger Szicília királya lesz

II. Roger normann herceg 1130. szeptember 27-én, II. Anacletus pápával Szicília királyává nevezteti ki magát. Miután apja, I. Roger 1061-ben megalapozta a normannok uralmát Szicíliában, II. Roger 1127-től Apulia és Calabria meghódításával további területeket szerzett.
II. Roger szicíliai királyként való elismerése a pápai címért dúló viszályok eredménye. 1130 februárjában II. Anacletust és II. Incét egyaránt pápává választották. Ince III. Lothár német királynál lelt támogatásra, ezért Anacletusnak a normannokat kellett megnyernie, ha meg akarta tartani Péter trónját.
Az 1095-ben született II. Roger 1105-ben lett apja utóda, aki 1058 körül érkezett Normandiából Dél-Itáliába, s 1101-ben elnyerte a Szicília grófja címet.
A kettős pápaválasztások hátterében itt is világi hatalmasságok viszálya állt.


[2]

1786. szeptember 27.

Megalakul a Bányászati Társaság

A Selmecbánya melletti Szklenón Bányászati Társaság néven nemzetközi egyesületet hoztak létre. Huszonhét szakember érkezett Selmecbányára Angliából, Dániából, Franciaországból, a Német-Római Császárságból, Spanyolországból, Olaszországból és Svédországból. A tagdíj évi két dukát volt. Tizennégy területi igazgatóságot szerveztek. A tagok lehettek rendes, rendkívüli és tiszteletbeli tagok. A rendes tagok közt volt Lavoisier francia kémikus és James Watt, az első gőzgép megszerkesztője is. Tiszteletbeli tag volt többek között Johann Wolfgang Goethe, a német költőfejedelem is.


[3]

1825. szeptember 27.

Menetrendszerű vasútvonalat adnak át Angliában

Angliában 1825. szeptember 27-én Stockton és Darlington között átadták a forgalomnak a világ első közforgalmú, személy- és áruszállításra szolgáló, menetrendszerű vasútvonalát. Az első vasútvonalat Robert Stephenson, George Stephensonnak, a gőzmozdony feltalálójának a fia nyitotta meg. A Lokomotion nevű mozdony a 39 km-es útszakaszon hat, szénnel telt teherkocsiból, egy, a díszvendégeknek fenntartott személykocsiból, továbbá 21, az útvonal felavatásán részt vevők számára ülőhelyekkel ellátott áruszállító kocsiból és hat további szénszállító vagonból álló szerelvényt mozgatott 10 km/h sebességgel. A teljes vontatási súly 70 tonna volt. A sínek nyomtáva 4 láb és 8,5 hüvelyk, azaz 1435 mm volt, ez a mai normál nyomtáv. A vágányt más társaságok gőzmozdonyai, de lovas- és potakocsik is használták. A vasútvonal jelentősége – a bányaüzemi szállítás túlsúlya ellenére – abban állt, hogy ez volt az első, személyszállításra is használt vasúti pálya. Magyarországon Pest és Vác között 1846. július 15-én nyílt meg az első vasútvonal.


[4]

1849. szeptember 27.

Klapka György tábornok aláírja a komáromi vár megadásának előfeltételét


[5]

1884. szeptember 27.

Megnyílik az Operaház

Magyarországon az opera iránti igény a gazdag főnemesség részéről jelentkezett a 18. század közepén, majd a kevés számú polgári színház is kísérletezik zenés színházi produkciókkal. A színház – benne a dráma, az énekes népszínmű és az opera, majd az operett – iránti érdeklődés azonban csak az 1860-as évektől, a polgárosodás felgyorsulásával növekedett. Az 1870-es évektől a zenei magasművelődés országos jelentőségű intézménye, az önálló Opera megteremtése is napirendre került. 1884-ben nyílt meg az 1250 férőhelyes neoreneszánsz stílusú palota, Ybl Miklós remeke. Az Opera a Nemzeti Színháztól megfelelő társulatot, zenekart, énekesgárdát s korszerű repertoárt örökölt, ám a nyugodt művészi munkát éveken át gátolta a főúri-hivatalnoki intendánsok és a magas szakmai színvonalat megteremteni akaró igazgatók közötti konfliktus. Tetézte a nehézségeket az is, hogy az Opera bérletrendszerével, magas helyáraival a ráérő elit kulturálódását szolgálta, a közrendűek eleinte nem tudták megfizetni. Gustav Mahler rövid idejű karmesterkedése a zenekari és énekeskultúra színvonalának emelkedését hozta. Az Opera vezetői a klasszikus olasz (Donizetti, Rossini, Verdi), francia (Bellini, Gounod, Meyerbeer) és német (Mozart, Beethoven) operatermés színrevitelén kívül a nemzeti opera ügyét is felkarolták. Jóllehet számos hazai szerző alkotását (Egressy Béni, Doppler Ferenc, Bognár Ignác, Kern Leó, Mosonyi Mihály) bemutatták, ám Erkel Ferencnek nem akadt méltó követője: a kor sikeres magyar operája csak nem akart megszületni! Az Operaház a századforduló után is nyitott marad a modern zenei és előadóművészi törekvések iránt. Több évadon át rendeztek nagysikerű Wagner-sorozatot, s a repertoár élére kerültek az új olasz iskola (Puccini, Leoncavallo, Mascagni) operái, valamint Bizet, Massanet, Richard Strauss művei. Az 1910-es évektől azonban – nem utolsósorban a rivális Népopera hatására – az “operaüzem” gyökeres reformokra szorult mind a rendezés, mind a műsorváltozás tekintetében.


[6]

1896. szeptember 27.

Ünnepélyesen felavatják a Vaskapu-csatornát

Az al-dunai hajózás legnagyobb akadálya évszázadokon át a Vaskapu volt. A veszélyes szakasz csak magas vízállás esetén volt járható. A hajózási akadályok leküzdésére már a római időkben is kísérletet tettek. A Duna medrében levő sziklákat az akkori technikával nem tudták eltávolítani, ezért a jobb part mentén hajózócsatorna építésébe fogtak. A római idők elmúltával azonban az Al-Duna mint kereskedelmi út hosszú időre jelentőségét vesztette. Csak a napóleoni háborúk utáni gazdasági visszaesés hívta fel a figyelmet az addig elhanyagolt keleti kereskedelemre. A Magyar Királyi Helytartótanács 1840-ben kidolgozta a folyam átfogó szabályozásának tervét, a munka megkezdését azonban az irreális költségek lehetetlenné tették. Az állami kezdeményezés után Széchenyi István gróf is kiállt a Vaskapu szabályozása mellett, aki 1830 júniusában Pestről indulva a Fekete-tengerig hajózott egy négyevezős lélekvesztőn. Útját Konstantinápolyban fejezte be, ám ott hiába győzködte a szultánt és a török hatóságokat a tervezett építkezés hasznáról. A krími háborút lezáró párizsi béke 1856-ban kimondta a dunai közlekedés szabadságát, így a Vaskapu szabályozásának kérdése nemzetközi szinten is előtérbe került. 1878-ban a Berlini Kongresszus döntése értelmében ennek költségeit és technikai megvalósítását az Osztrák-Magyar Monarchiára bízták. A korszak mércéje szerint hatalmas vállalkozásról volt szó: a partról és a sekély vízből 227 ezer köbméter sziklát kellett kiemelni, 162 ezer köbmétert pedig a zúgó áradatban kellett felrobbantani. A csatornát 1896. szeptember 27-én avatták fel. Az összes munkálatok azonban csak 1898-ra készültek el és a többi csatornával együtt október 1-jén adták át a forgalomnak. Az építkezés költsége eredetileg 9 millió korona lett volna, amit ugyan alaposan túlléptek, de a ráfordítás még így is hamarosan megtérült.


[7]

1922. szeptember 27.

Megbukik a görög király

I. Konstantin görög király lemondásra kényszerül, s a trónt átadja fiának, II. Györgynek. Bukását Törökország elleni háborúban elszenvedett állandó kudarcok magyarázzák. A vesztes háborút széles körű társadalmi megrázkódtatások követik. A görögök százezerszámra hagyják el kis-ázsiai otthonukat, s biztos egzisztenciát követelnek maguknak Görögországban. Görögország 1920-ban azért indított háborút, hogy területét kelet felé kibővítsék, a törökök azonban visszaverték a támadást.
A katonákkal együtt a polgári lakosság is elhagyja otthonát. Megélhetésük biztosítására átfogó földreformot vezetnek be, melynek keretében felosztják a nagybirtokot. Földnélküli bérlők és földmunkások is gazdálkodásra alkalmas területekhez jutnak.


[8]

1939. szeptember 27.

Lengyelországot villámháborúban legyőzik

Tíznapi ostrom és állandó légitámadások után Varsó, a lengyel főváros megadja magát a német csapatoknak, 120 000 katona kerül hadifogságba.
Másnap Moszkvában Joachim von Ribbentrop német külügyminiszter és szovjet kollégája, Vjacseszlav M. Molotov kiegészítő megállapodást ír alá az augusztus 23-i megnemtámadási szerződéshez, s megegyeznek a két ország között húzódó határvonal módosításában, a német keleti határt áthelyezik a Bug vonalára, és Litvániát szovjet befolyási területnek ismerik el.
A lengyel védelem a német “villámhadjárat” hatására már szeptember 5-én összeomlott. Az egyenlőtlen küzdelmet a német légierő nagymértékű bevetése végképp eldöntötte a német hadsereg javára. A lengyel kormány hiába reménykedett a nyugati hatalmak beavatkozásában: Nagy-Britannia ugyan elrendelte a tengeri vesztegzárat, de lényegében passzív maradt, éppúgy, mint Franciaország. Mikor a Vörös Hadsereg szeptember 17-én bevonult a védtelen keleti lengyel tartományokba, a lengyel vezetés Romániába menekült, ahol internálták.


[9]

1940. szeptember 27.

Aláírják a háromhatalmi egyezményt

1940. szeptember 27-én Berlinben aláírták a Németország, Olaszország és Japán közötti ún. `háromhatalmi szerződést`.
Előzményként Németország és Olaszország 1936. október 25-én írta alá az ún. antikomintern paktumot, s ezzel létre jött a Berlin-Róma tengely, amely sokoldalú együttműködést jelentett a két állam között. 1940 szeptemberében napirendre került a két tengelyhatalom és Japán kapcsolatainak szorosabbra fűzése. Japán figyelmét a Kínával szemben elszenvedett kudarcai a nagyhatalmak távol-keleti gyarmatai felé fordította. Anglia és Franciaország meggyengülése kedvezett nekik, az USA azonban ellenállt a japán expanziónak. 1940. szeptember 27-én Berlinben Ribbentrop német és Ciano olasz külügyminiszter, valamint Kurusu japán nagykövet aláírták a Németország, Olaszország és Japán közötti ún. “háromhatalmi szerződést”. A megállapodás szerint a három ország politikailag, gazdaságilag és katonailag együttműködött, támogatta egymást, “ha az aláíró felek egyikét támadás éri egy olyan ország részéről, amely jelenleg nem vesz részt az európai háborúban, vagy a kínai-japán konfliktusban.” A felek kihagyták a dokumentumból a Szovjetunióhoz fűződő viszonyukat, együttműködésük az Egyesült Államok és Nagy-Britannia ellen irányult. Német- és Olaszország Európában alakított ki “új rendet”, Japán pedig helyzetének megerősítésére törekedett a Csendes- és Indiai-óceán térségében. Hitler koncepciója szerint egy erős Japán lekötheti az Egyesült Államokat, s az nem fog beavatkozni az európai háborúba. A japánok viszont ki akarták várni, míg az USA az európai hadszíntereken köti le magát, s azutánra tervezték a támadást. Roosevelt szívesen kiegyezett volna a Távol-Keleten, ehhez azonban elvárta volna, hogy Japán kivonuljon a kínai területekről. Patthelyzet alakult ki, amelyet csak a japánok 1941. decemberi, Pearl Harbor-i támadása borított fel. A kelet-európai kisállamok – Magyarország, Bulgária, Románia és Szlovákia – élén akkor már németbarát vezetés állt, ezért lelkesen csatlakoztak az egyezményhez. Magyarország november 20-án írta alá a dokumentumot. A három állam a megállapodás katonai részét 1942. január 18-án írta alá, amelyben egyeztették a katonai együttműködés kérdéseit.


[10]

1986. szeptember 27.

Meghal Ruttkai Éva színésznő

Budapesten született 1927. december 31-én, Pályáját ötéves korában gyermekszínészként kezdte Lakner Artúr gyermekszínházában. Színészmesterséget Makay Margittól tanult. 1945-ben Jób Dániel szerződtette a Vígszínházhoz, amelynek kis megszakítással – 1948-51-ig a Nemzeti Színházban játszott – haláláig tagja maradt. Egyike volt kora legkiválóbb színésznőinek. Könnyed naivaszerepektől, ifjú hősnőktől elindulva egyre elmélyültebb alkotóvá érett. Emlékezetes alakítása a Szent Johanna, a Rómeó és Júlia, Az angliai Erzsébet címszerepe, A néma leventében Zilia Duca, a Macska forró bádogtetőnben Maggie, Az Amerikai Elektrában Lavinia, a Ványa bácsiban Jelena Andrejevna, Az öreg hölgy látogatásában Claire szerepe. Felvevőgép elé először még gyerekként állt 1934-ben a Lila ákác forgatásakor. Később több mint félszáz filmszerepben csillogtatta sokoldalú tehetségét, játszott többek közt az Egy pikoló világos, a Butaságom története, az Egy magyar nábob, a Kárpáthy Zoltán, az Utazás a koponyám körül, a Szindbád című filmekben (utóbbiakban férje, Latinovits Zoltán partnereként). 1989-ben könyvet jelentetett meg Parancsolj tündérkirálynőm! címmel. A Kossuth-díjat 1960-ban kapta meg.


[11]

1986. szeptember 27.

Felavatják a battonyai SOS gyermekfalut

1983. október 29-én írta alá Budapesten az SOS-Kinderdorf International és az SOS Gyermekfalu Magyarországi Testülete azt a szerződést, amelynek értelmében fölépítették az első magyarországi gyermekfalut. Október 30-án Battonyán rakták le a falu alapkövét, ahol 1986. szeptember 27-én avatták fel az első létesítményeket. 1990-től Kecskeméten működik a második, 1993-tól Kőszegen a harmadik magyar gyermekfalu. A szervezet által alkalmazott SOS-anya hat-nyolc gyermekkel éli a magyar családok mindennapi életét az SOS-gyermekfalvak családi házaiban. Az itt nevelkedő gyermekek a település iskoláiba járnak, és bekapcsolódnak a falu vagy a város életébe. Az önálló életkezdéshez anyagi támogatást is nyújt a szervezet minden fiatalnak. A 2000-es években a három faluban 200 gyermek él, s az elmúlt években összesen több mint háromszáz gyermekről gondoskodtak a speciális falvakban. (Az SOS-gyermekfalu mozgalom Ausztriából indult útnak Hermann Gmeiner kezdeményezésére. Jelenleg több mint 130 országban több mint 400 SOS-gyermekfalu és 1500-nál több kapcsolódó SOS-létesítmény működik, amelyekben csaknem ötvenezer gyermeket és fiatalt nevelnek.)


[12]

1987. szeptember 27.

Megalakul a Magyar Demokrata Fórum

Lakitelken találkozót tartott a magát népinek, nép-nemzetinek vagy plebejus demokratának valló értelmiségiek mintegy másfélszáz főnyi csoportja. A találkozón nem jelent meg – bár néhányan kaptak meghívót – az ellenzék másik tábora, a radikális polgári ellenzék. A lakitelki találkozó szervezői legális összejövetelt szereztek. Meghívták Pozsgay Imrét, a Hazafias Népfront főtitkárát, az MSZMP KB tagját. A találkozót Lezsák Sándor otthonának udvarán felállított sátorban tartották. A főreferátumot Pozsgay Imre tartotta. Kiemelte, hogy a `cél olyan demokratikus, szocialista Magyarország, amelynek minden polgára gazda, aki közvetlenül is megéli munkájáért való felelősségét, s a család, a közjó szolgálatát személyes érdekének, saját céljának tekinti`. A továbbiakban szót emelt az állami életben megnyilvánuló pártirányítás ellen, sürgette a valóságos választást, a pluralizmust, esetleges koalíciót, a népszavazás intézményének a megvalósítását. Felmerült a Magyar Demokrata Fórumnak, mint mozgalomnak az életre hívása. A találkozó nyilatkozatot fogadott el, ami hivatalosan nem jelenthetett meg. Pozsgay azonban a Magyar Nemzet című lapnak adott interjújában (1987. november 14.) szó szerint közölte a teljes lakitelki dokumentumot. Részlet a nyilatkozatból:
“…az egybegyűltek szükségesnek és időszerűnek érzik […], hogy a társadalom tajgai valódi partnerként vehessenek részt a közmegegyezés kialakításában […] Ezért javasolják a Magyar Demokrata Fórum létrehozását, amely a folyamatos és nyilvános párbeszéd színtere lehetne.”


[13]

1996. szeptember 27.

Átadják a Csodák Palotáját

1994-ben nyitotta meg első időszaki kiállítását, s 1996-ban költözött a Váci úti kiállítóhelyre. A hely legfőbb sajátossága az élményszerű, interaktív ismeretszerzés. Ház évente átlagosan kétszázezer érdeklődőt fogadott. 2005. április 19-én világrekordot állítottak fel azzal, hogy 24 órán keresztül szünet és ismétlések nélkül nonstop fizikai bemutatót tartottak. 2005 őszén az intézmény a Millenáris Parkba költözött, ahol Magyarországon először mutatták be a skóciai Edinburghból érkező Dolly-bárányt. A világ első, klónozás útján létrejött emlősállatát preparátumként tették közszemlére, interaktív `klónozás-bemutató` keretében közelről is megismerkedhettek vele az érdeklődők.


mult-kor.hu

©2017 idStudio & SMThemes.com
oldal info: [email protected]