VALKÓI KÖNYVTÁR

VALKÓI KÖNYVTÁR

VALKÓ KÖNYVTÁRI, INFORMÁCIÓS ÉS KÖZÖSSÉGI HELY Tovább, a teljes tartalom megtekintéséhez.

HELYTÖRTÉNETI GYŰJTEMÉNY

HELYTÖRTÉNETI GYŰJTEMÉNY

Történelmei képek, iratok és nevezetességeink! Tovább, a teljes tartalom megtekintéséhez.

 

TÖRTÉNELMI ESEMÉNYEK (SZEPTEMBER 15.) (18/09/15)

2017. szeptember 15. péntek

(Utolsó frissítés: 2018. március 11. vasárnap)

[1]

1353. szeptember 15.

I. Nagy Lajos és IV. Luxemburg Károly megállapodást köt


[2]

1559. szeptember 15.

Meghal Izabella, Szapolyai János özvegye

Gyulafehérvárott meghal Izabella, Szapolyai János király özvegye. Izabella 1520 körül született Krakkóban Jagelló I. Zsigmond lengyel király leányaként. 1539-ben lett Szapolyai János magyar király felesége. Férje halála után a csecsemő János Zsigmondot szerette volna hatalomra juttatni, ezért a Portához fordult segítségért. Buda oszmán kézre kerülése után Erdélybe települt le. 1551-ben Fráter György rávette, hogy adja át Erdélyt Ferdinánd királynak. Ezután Lengyelországba távozott. 1556-ban az erdélyi rendek hívására visszatért Kolozsvárra, s fia kiskorúsága idejére Erdély kormányzójává választották. Fő törekvése az volt, hogy fia uralmát biztosítani tudja. 1558-ban az ellenzék vezetőit, Bebek Ferencet és a Kendi testvéreket megölette.


[3]

1644. szeptember 15.

X. Incét pápává választják

Rómában egy 37 napos konklávé után Giambattista Pamfilit választják X. Ince néven pápává. VIII. Orbán örökébe lépett, aki 1623-tól ült Szent Péter trónján. Egy francia vétó túl későn érkezik meg Rómába, s így Ince megválasztását nem tudják már megakadályozni.
Mint ahogy elődje tette, X. Ince is hozzátartozóinak előmenetelét támogatja. Különösen az a befolyás, amit sógornője Olimpia Maidalchini gyakorol rá, ütközik erős kritikába egyházi körökben. Már VIII. Orbán is sokat tett rokonaiért és kegyenceiért, javadalmakat és címeket adományozva nekik. A harmincéves háború folyamán Orbán nagymértékben tartózkodott attól, hogy támogassa II. Ferdinánd császárt.


[4]

1697. szeptember 15.

I. Frigyes Ágost (Erős Ágost) szász választófejedelmet II. Ágost néven lengyel királlyá koronázzák.

Hogy megkaphassa a koronát, Erős Ágost nemcsak mérhetetlen mennyiségű pénzt áldozott, hanem áttért a katolikus vallásra is. Az áttéréssel Erős Ágost megszerezte Ausztria támogatását. A királyválasztásban Erős Ágost ellenfele XIV. Lajos francia király hadvezére, François Louis Conti herceg volt. I. Lipót császár attól félt, hogyha ő került a lengyel trónra, Franciaország bekerítheti a Habsburg-tartományokat. Szászország ezzel szemben túl gyenge ahhoz, hogy Lengyelországgal egyesülve komoly vetélytárssá válhasson a Német-Római Birodalmon belül. A protestáns Szászországban felháborodást vált ki, hogy Erős Ágost áttért a katolikus hitre, és ezzel meggyengült a helyi fejedelmi abszolutizmus is. Erős Ágost kénytelen a Corpus Evangelicorum ügyeinek intézését a Titkos Tanácsra bízni, hogy elejét vegye az elégedetlenségnek. Mivel Erős Ágost egyszerre kormányoz egy katolikus és egy protestáns országot, szüksége van a vallási türelemre, mely példaszerűen valósul meg, előnyben részesíti ugyan a lengyel papságot.


[5]

1700. szeptember 15.

Meghal az ún. francia kert atyja

André Le Nőtre francia kertépítész, aki 1700. szeptember 15-én, 87 éves korában halt meg, fejlesztette ki az ún. francia kert, a mértani formákat utánzó barokk park stílusát. Le Nőtre 1661-től irányította a versailles-i kastély parkjának rendezését. Itt az épületek és a kert egységes kompozícióját valósította meg: a szimmetrikus építkezés ugyanazon szigorú szabályai érvényesülnek az építészetben és a természet alakításában. A kerteket derékszögben egymást metsző széles utak, körkörös pázsitfelületek, virágágyások és a szökőkutak mértani alakzatokat mintázó medencéi jellemzik.


[6]

1812. szeptember 15.

Az oroszok felgyújtják a Napóleon seregei által már megszállt Moszkvát


[7]

1821. szeptember 15.

Nicaragua kivívja függetlenségét

Közép-Amerikában a mai Nicaragua partvidékét Kolumbusz fedezte fel 1502-ben. Az akkoriban indián törzsek által lakott terület majd három évszázadon keresztül különböző spanyol gyarmatok részét képezte. 1821. szeptember 15-én kiáltották ki függetlenségét, 1822-ben csatlakozott Mexikóhoz, majd 1823-ban szomszédaival együtt létrehozta a tizenöt évig fennálló Közép-amerikai Államszövetséget. A helyi konzervatívok és liberálisok állandósult torzsalkodása miatt – a gazdasági érdekeit veszélyben látó – Egyesült Államok 1912-től 1933-ig kisebb megszakításokkal megszállva tartotta az országot. 1927-ben Augusto Sandino vezetésével felszabadító harc kezdődött, nem kis részben ennek hatására vonták ki az amerikai csapatokat. 1936-ban a Nemzeti Gárda parancsnoka, Anastasio Somoza tábornok államcsínnyel magához ragadta a hatalmat és kegyetlen katonai-rendőri diktatúrát vezetett be. A Somoza-család egészen 1979-ig megőrizte hatalmát, főként azért, mert külpolitikájukban fenntartás nélkül követték az Egyesült Államokat, és vállalták a zsandár szerepét Közép-Amerikában. 1979 tavaszán átfogó nemzeti felszabadító háború bontakozott ki, amely július közepére teljes győzelmet aratott. Somoza ugyan elmenekült az országból, de a békére még várni kellett: 1979-től 1990-ig a jobboldali kontrák és a sandinista kormánycsapatok között dúlt polgárháború.


[8]

1821. szeptember 15.

Honduras elszakad Spanyolországtól

A közép-amerikai terület a Maja Birodalom része volt, a fejlett civilizáció nyomai napjainkig fennmaradtak. A Copán folyó mentén felfedezett építészeti és szobrászati kincsek (templomok, hieroglifalépcsők, sztélék) 1980 óta a világ kulturális örökségéhez tartoznak. A partvidéket Kolumbusz 1502-ben, negyedik útja során fedezte fel, s ezzel kezdetét vette a spanyol gyarmati uralom, majd 1525-ben Hondurast spanyol tartománynak ismerték el. A latin-amerikai függetlenségi háborúk nyomán, 1821. szeptember 15-én Honduras kikiáltotta függetlenségét, de végleges szabadságát csak 1838-ban nyerte el, amikor kilépett a közép-amerikai államszövetségből. A XIX. század közepétől a liberálisok és konzervatívok váltakozva voltak hatalmon, az állam első alkotmánya 1880-ban született meg. A XIX. század végére az észak-amerikai United Fruit Company jelentős területeket vásárolt fel, amelyen hatalmas banánültetvényeket hozott létre, ekkor aggatta egy amerikai újságíró Hondurasra a később nagy karriert befutó `banánköztársaság` kifejezést. 1987-ben Honduras is aláírta a térség békés rendezését és az együttműködés fejlesztését szolgáló dokumentumot, amelynek köszönhetően az 1990-es években viszonya a szomszédos államokkal többé-kevésbé rendeződött.


[9]

1821. szeptember 15.

Salvador a függetlenség mellett dönt

A közép-amerikai területen a maja őslakosokat a VII. században a toltékok igázták le, a terület a XIV. században azték uralom alá került. 1524-1527-ben a spanyolok foglalták el, 1560-tól a Guatemalai Főkapitánysághoz tartozott. Miután Új-Spanyolország (Mexikó) 1821-ben függetlenné nyilvánította magát, 1821. szeptember 15-én Salvador is kivívta állami önállóságát, de már 1822-23-ban Agustín de Itúrbide mexikói császárságához csatolták. 1823 és 1838 között a Közép-amerikai Föderáció része volt, 1839 óta független köztársaság. Az ezután következő időszakot a liberálisok és konzervatívok hatalmi vetélkedése és a diktatúrák váltakozása jellemezte. A viszonylag hosszú ideig helyükön maradó tábornokok uralma semmilyen teret nem adott a változást követelő erőknek. 1969 július-augusztusában a Honduras és Salvador közti régi határviták annyira kiéleződtek, hogy a két ország között fegyveres konfliktus robbant ki, amelynek közvetlen előzménye egy Honduras-Salvador labdarúgó-mérkőzés volt. (Ez volt az ún. `futballháború`.) Salvador a világ vezető perubalzsam-termelője; ezt gyógyszer- különlegességekben, illatszerekben használják fel. Az ország az 1990-es években csak lassan tért magához a korábbi polgárháború és az elemi csapások pusztításai után.


[10]

1821. szeptember 15.

Guatemala kiválik a spanyol gyarmatbirodalomból

A közép-amerikai területet, a maják piramisainak földjét 1524 februárjában Hernán Cortés egyik alvezére, Pedro de Alvarado hódította meg, s az indián őslakosságot a leigázták. 1524-ben megalapították a mai fővárost, Guatemalavárost. A spanyol uralom a XIX. század elejéig fennmaradt. Guatemala 1821. szeptember 15-én vált ki a spanyol gyarmatbirodalomból, és a rövid életű mexikói császársághoz csatlakozott. 1823-39 között a Közép-amerikai Konföderációhoz tartozott, 1839. április 19. óta önálló köztársaság.


[11]

1821. szeptember 15.

Costa Rica kivívja önállóságát

A közép-amerikai Costa Ricát 1502-ben Kolumbusz fedezte fel, de a belső területeken González De Ávila járt először 1522-ben. Attól kezdve az ország a spanyol gyarmatosítók uralma alatt állt, s kis bérlőkből álló állam volt, melyet zömmel fehér bőrűek laktak. 1540-től az ország neve Costa Rica (Gazdag Part). 1560-ban a Guatemalai Főkapitánysághoz csatolták. A dél-amerikai függetlenségi háború során az új-spanyolországi alkirályság (Mexico), majd a hozzá tartozó országok, így Costa Rica is 1821. szeptember 15-én függetlenné nyilvánította magát, s 1823-ban a Közép-amerikai Egyesült Tartományok öt tagállamának egyike lett. 1838-ban kivált a szövetségből és független, önálló állam, majd 1848. augusztus 31-től köztársaság lett. A XIX. század második felében rendezte a Guatemalával, Nicaraguával és Panamával fennálló határvitáit, s gazdasági elszigeteltsége is megszűnt. Megkezdődött a brit és az amerikai tőkebehozatal, új ültetvényeket létesítettek, megépítették első az vasútvonalakat, fejlesztették a szociális és az oktatási intézményeket. 1871 után gazdaságilag függővé vált az Egyesült Államoktól. 1983-ban az ország kinyilvánította autonóm, fegyvertelen, aktív és örökös semlegességét. Az 1980-as évek második felében közvetítő szerepet játszott a közép-amerikai konfliktusok, elsősorban a Nicaragua és Salvador közötti viszály megoldása érdekében.


[12]

1830. szeptember 15.

Megnyitják a Liverpool-Manchester vasútvonalat

A Liverpool-Manchester vonal megnyitásával Nagy-Britanniában kezdetét veszi a vasút kora. Először válik lehetővé, hogy a sínhez kötött teher- és személyforgalomban lemondjanak azoknak az ún. várakozó gőzmozdonyoknak a segítségéről, amelyekre az eddig vasútvonalakon az emelkedők legyőzése érdekében szükség volt.
A mozdonyokat George Stephenson tervei alapján gyártották. Stephenson Rocket nevű lokomotívja nyerte a Liverpool-Manchester Vasúttársaság által 1829 októberében kiírt versenyt. Ezt a mozdonyt a tervező egy újonnan szerkesztett csöves kazánnal és tűzszekrénnyel építette ki, ami nagyobb tűzfelületének köszönhetően folyamatosabb teljesítményt biztosított.
Bár Stephenson korábbi mozdonyával a Stockton-Darlington szakaszon már 1825-ben megnyílt a forgalom egyelőre még szükség volt az emelkedő legyőzését szolgáló várakozó hajtóművekre.


[13]

1848. szeptember 15.

A képviselőház határozatilag eltörli a szőlődézsmát


[14]

1881. szeptember 15.

Megszületett Ettore Bugatti autókonstruktőr

1898-ban készítette el az első, lánchajtású, négysebességes, négyhengeres, háromliteres motorral szerelt kétüléses sportkocsit. 1907-ben Molsheimben (Elzász) autógyárat alapított, ahol verseny-, sport- és luxusautókat gyártottak. A Bugatti márka első igazi győzelmét 1911-ben aratta, mikor a Le Mans-i versenyen kocsija kategóriája nagydíját nyerte el. A versenyautók motorjaiban először ő alkalmazott kompresszort. A Peugeot gyár megrendelésére dolgozott, majd megtervezte a type Royale-t. Foglalkozott még vonat-, hajó- és repülőgépmotorokkal is. A vállalat az alapító halála (1947. augusztus 21.) után nem sokkal, az 1950-es évek elején felhagyott tevékenységével, majd egy dél-tiroli üzletember 1991-ben felélesztette a klasszikus Bugatti márkát. A Modenában készült, 300 km/óra feletti végsebességű luxus sportautók az egykori legendás Bugattik jellegzetes hűtőrácsát viselte. A cég csődje után a jogokat 1998-ban a Volkswagen konszern vette át, mely új típusaival megőrizte a márka exkluzivitását, jellemző formai jegyeit.


[15]

1890. szeptember 15.

Megkezdődik a Vaskapu szabályozása

A Grében hegyorom 1890. szeptember 15-i ünnepélyes robbantásával elkezdődött az al-dunai folyamszabályozás. Az 1878. évi berlini szerződés kötelezte a Monarchiát a kb. 120 km-es szakasz szabályozására. A Vaskapu rendezésének tervei 1887-re készültek el. A munka legnehezebb része a 2,4 km hosszú, 80 méter széles, 3 méter mély, ún. hajózó csatorna megépítése volt. A teljes folyamszakaszon a szabad hajózás 1896-ban indult meg. A munkálatokat a magyar kormány végeztette, de mivel osztrák hajózási érdeket is szolgált, cserébe a nyugati magyar exportot is segítő Arlberg vasutat az osztrák kormány építette meg.


[16]

1916. szeptember 15.

Először vetnek be tankokat

Az I. világháborúban Franciaország északi részén, Cambrai mellett, a francia-német hadszíntéren megkezdődött somme-i csatában az angolok 1916. szeptember 15-én alkalmaztak először páncélozott járműveket, úgynevezett tankokat, amelyek képesek voltak átjutni a gránáttölcséreken és a lövészárkokon is. Az angol gyárak szeptember elején 49 tankot szállítottak le, de 17 már útban a front felé elromlott. Végül kilenc páncélost vetettek be, amelyek Fleurs falu mellett áttörték a német állásokat és mélyen előrenyomultak. Az angolok azonban nem tudták kihasználni az áttörést, mert hiányzott az utánpótlás, s így a harckocsik bevetése akkor még nem bizonyult döntőnek.


[17]

1918. szeptember 15.

Német légitámadás Párizs ellen


[18]

1935. szeptember 15.

A nürnbergi törvények diszkriminálják a zsidókat

A Nemzetiszocialista Német Munkáspárt 1935-ös nürnbergi szokásos évi nagygyűlése alkalmából a Reichstag két törvényt fogadott el. Az állampolgárságról szóló jogszabály értelmében csak `német vagy rokon vérű` egyén minősült az állampolgári jogok teljességét élvező `birodalomi polgárnak` (Reichsbürger), minden más kategóriához tartozók csak `alattvalók` (Staatsangehörige). A német `vér és becsület védelméről` alkotott törvény megtiltotta a házasságot és a házasságon kívüli nemi kapcsolatot zsidók és német vagy rokon vérűek között. A végrehajtási utasítás szerint zsidónak tekintendő az, akinek 3 nagyszülője zsidó, valamint az, akinek 2 nagyszülője zsidó, és a törvény életbelépésekor az izraelita hitfelekezet tagja, vagy zsidónak házastársa. A nürnbergi törvények jogi alapot szolgáltattak a zsidóság megkülönböztetéséhez és üldözéséhez, később zsinórmértékül szolgáltak a német hatalmi övezet országainak antiszemita intézkedéseihez, s így előkészítették a holocaustot.


[19]

1938. szeptember 15.

Chamberlain brit miniszterelnök Berchtesgadenben találkozik Hitlerrel


[20]

1940. szeptember 15.

Félbeszakad az Anglia elleni légiháború

Néhány nappal Adolf Hitler fenyegetőzése után, hogy a brit városokat a német légierővel `kiradíroztatja`, a hadművelet kudarcba fullad. Az `angliai csata`, a London fölötti légi harcok napján Hermann Göring légiereje összesen 56 gépet veszít. A brit fél 185 német gép lelövését és 26 saját gép elvesztését jelenti.
Hitler elveszítette “az Angliáért folyó légiháborút”. A német repülőgépek eredménytelensége és a beálló rossz időjárás miatt szeptember 17-én “egyelőre” elhalasztja a “Seelöwe” (“Oroszlánfóka”)-hadműveletet, a nagy-britanniai partraszállást.
A brit védelem a nagy veszteségek és a polgári lakosságot sújtó terrorbombázások ellenére töretlen. Winston Churchill miniszterelnök az alsóházban bejelenti, hogy a német légitámadások szeptember első felében 2000 halottat és 8000 sebesültet követeltek.
Az augusztus 13-án, a brit szigetek légtere fölötti uralom megszerzéséért indított “angliai légicsata” része Hitler partra szállási terveinek (16. számú utasítás: “Oroszlánfóka”-hadművelet). A német légierő céljait a brit hadiipar, a légierő szétverése, gazdasági központok elleni támadások és végül a kikötői és ipari berendezések, valamint a polgári lakossággal szembeni terror alkotják. A terv megvalósítását azonban Nagy-Britannia elkeseredett ellenállása meghiúsítja.
Mivel Nagy-Britanniát nem sikerült légiháborúban legyőzni, Göring fokozza a London elleni bombaterrort. Augusztus 17-én és 18-án 568 német repülőgép összesen 684 tonna robbanó bombát és 1019 gyújtószerkezetet dob le a Temze-parti világváros utcáira.


[21]

1959. szeptember 15.

Hruscsov az Egyesült Államokba látogat

Dwight D. Eisenhower, amerikai elnök meghívására Nyikita Szergejevics Hruscsov, szovjet pártvezető és kormányfő tizenkét napos hivatalos látogatást tett az Egyesült Államokban. A Szovjetunió ezzel viszonozza Richard M. Nixon, amerikai alelnök ez év júliusában, a Szovjetunióban és Lengyelországban tett látogatását.
A két szupernagyhatalom vezető politikusainak látogatásai azokat az erőfeszítéseket hivatottak szolgálni, amelyek célja a kölcsönös közvetlen érdekegyeztetés, a hidegháború politikai keményedésének az enyhítésére és két vetélkedő tömb “békés egymás mellett élésre” vonatkozó szovjet tézis tisztázása.
Az Eisenhower és Hruscsov között Camp Davidban (Maryland), az elnök hivatalos vidéki rezidenciáján lezajlott politikai megbeszélések alapozták meg azt a híres “Camp David-i szellemet”, amely a világméretű enyhülési politika kezdetét jelezte.
Hruscsov kemény tárgyalások után visszavonja a Szovjetunió Berlinre vonatkozó 1958. november 27-i ultimátumát. A közös záróközleményben a két szuperhatalom azt az óhaját fejezi ki, hogy üljön össze négyhatalmi csúcsértekezlet Berlin kérdésének és Németország újraegyesítésének a tisztázására. Amerikai látogatása keretében Hruscsov gazdag programot bonyolít le. Kimerítő tárgyalásokat folytat amerikai cégek és bankok képviselőivel, akik előnyöket remélnek a Hruscsov által kilátásba helyezett technológiai együttműködéstől. A magas szovjet vendég a Közép-Nyugaton, az Egyesült Államok éléskamrájában meglátogatja a nagy kukoricafarmokat, látogatást tesz az IBM multinacionális elektronikai konszernnél.
Az amerikai-szovjet csúcstalálkozó a Kelet- és Nyugat közötti feszültség enyhítésére tett politikai erőfeszítések ellenére még nem jelenti a hidegháború végét. Mindkét fél továbbra is abban érdekelt, hogy a világpolitikában kézzelfogható politikai és katonai előnyöket szerezzen (1957. III. 9.).


[22]

1971. szeptember 15.

Megalakul a Greenpeace

A kanadai Vancouver kikötőjéből Greenpeace (Zöld béke) felirattal a zöld vitorláján kifutott egy halászhajó tiltakozva az amerikai atomkísérletek ellen. Bill Darnel, a kanadai szociális munkás a zöld és a béke fogalmát összekapcsolva talált ki nevet a természetvédők és a békeharcosok csoportjának. A hajó legénysége az alaszkai partoknál fekvő Amchitka szigetére tartott, hogy az ott tervezett amerikai atomkísérletek ellen tiltakozzon, de félúton a csapat visszafordult. Hazatérve azonban hősként ünnepelték őket. Ebből az akcióból fejlődött ki a világ legbefolyásosabb környezetvédelmi szervezete. A Greenpeace International 1979 óta úgy épül fel, mint bármely nagyvállalat: elnökkel, vezérigazgatóval és hattagú igazgató tanáccsal. Évente egyszer – titokban, s mindig más helyen tartott – közgyűlés dönt a költségvetésről és a kampányok témáiról. A bevételek túlnyomó része tagdíj és adomány. Tevékenységének célja, hogy az atmoszféra és a bioszféra pusztulását megállítsa és visszafordítsa. További céljai a nukleáris kísérletek, valamint a veszélyes hulladékok nemzetközi kereskedelmének megállítása, a fegyverkorlátozás és a fegyverzetcsökkentés elősegítése, az alternatív és megújuló energiaforrások használatának, illetve , a tengeri állatok és tengeri élőhelyek védelmének elősegítése. Tevékenységét a környezet védelmében végzi, kötelezettséget vállal arra, hogy tanúskodik azon az oldalon, ahol a kár keletkezett és megoldási javaslatokkal áll elő, ahol lehet. A szervezet összehangolja azokat a kampányokat, amelyek a környezet rombolás válogatott kérdéseit foglalják magukban. A kampányok lobbizásból, tudományos jelentésekből, közoktatásból és közvetlen beavatkozásból állnak. Erőszakmentes akciókkal tiltakozik többek között az amazonasi őserdők megmentéséért, a napenergia erőforrásként történő elterjesztéséért, a kereskedelmi bálnavadászat, a fókairtás, a mérgező és radioaktív hulladékok felelőtlen kezelése, a nukleáris ű fegyverkísérletek és több más, a környezetet veszélyeztető tevékenység ellen. A Greenepeace 1985-ben vált világszerte ismertté, amikor a mozgalom hajója, a Rainbow Warrior (Szivárvány-harcos) fedélzetén a francia atomrobbantási kísérletek színhelyére kívántak utazni, hogy tiltakozzanak a robbantások ellen. Azonban július 10-én a francia titkosszolgálat emberei az új-zélandi Auckland kikötőjében felrobbantották a hajót. A legénység egyik tagja, egy portugál fényképész életét vesztette. Az akcióval ugyan sikerült megakadályozni a tervezett tiltakozóútat, ám az ügyből olyan botrány támadt, amelybe még az akkori francia védelmi miniszter, Charles Hernu is belebukott. – 2000 márciusában Romániában is tiltakozó akciót szerveztek a tiszai ciánszennyezést okozó ausztrál-román vegyes vállalat székházánál. 2002-ben a szervezet regionális irodát nyitott Magyarországon.


[23]

1982. szeptember 15.

Az iszlám törvényszék halálos ítéletet hoz Iránban

Az `Iszlám Köztársaság elleni összeesküvés` vádjával Teheránban 1982. szeptember 15-én, kivégzik Szadegh Ghotbzadehet, a volt külügyminisztert, Khomeini egykori bizalmasát. Ezzel egyik szomorú csúcspontját éri el a Khomeini-rezsim terror- és kivégzési hulláma. Az AI (Amnesty Internacional = Nemzetközi Amnesztia Szervezet) adatai szerint az 1979. februári forradalom óta összesen 4605 személyt végeztek ki, és sokakat megkínoztak, bántalmaztak.


mult-kor.hu

©2017 idStudio & SMThemes.com
oldal info: [email protected]