VALKÓI KÖNYVTÁR

VALKÓI KÖNYVTÁR

VALKÓ KÖNYVTÁRI, INFORMÁCIÓS ÉS KÖZÖSSÉGI HELY Tovább, a teljes tartalom megtekintéséhez.

HELYTÖRTÉNETI GYŰJTEMÉNY

HELYTÖRTÉNETI GYŰJTEMÉNY

Történelmei képek, iratok és nevezetességeink! Tovább, a teljes tartalom megtekintéséhez.

 

BIRTOKHÁBORÚ DÁNY ÉS VALKÓ KÖZÖTT (XVIII. SZÁZAD)

2017. március 24. péntek HELYTÖRTÉNETI GYŰJTEMÉNYKULTÚRA  Nincs hozzászólás

(Last Updated On: 2018. január 6. szombat)

VALKÓI HÍRMONDÓ ÚJSÁG – 2017. XII. ÉVF. 1. SZÁM MÁRCIUS

(szöveges leirat tartalma)

BIRTOKHÁBORÚ DÁNY ÉS VALKÓ KÖZÖTT A XVIII. SZÁZAD ELEJÉN

-1. oldal-

A történettudomány a középkorban kialakult társadalmi-gazdasági rendszert feudalizmusnak nevezte el. Ennek alapja a feudum, a Hűbérbirtok volt, amit az uralkodók a nemes előkelőknek, az egyházi vezetőknek, szerzetesrendeknek szolgálataikért adományozott. A birtokot, a földet, vagyis a szántókat, a legelőket, a kaszálókat, a szőlőket, az erdőket a hűbérurak a jobbágyaikkal műveltették meg, melynek hasznából éltek. Akinek sok földje volt az nagyúrnak számított és nagyhatalommal rendelkezett, aki kevesebb földet, birtokot mondhatott magáénak az is úr volt, és a hűbérurak társadalmához tartozott, csak éppen kisebb hatalma volt. Ennek a társadalmi piramisnak a legalján álltak a jobbágyok, akiknek nem volt földjük sem hatalmuk, ők az uruk birtokát, a földet csak művelték, melynek terméséből magukat és családjukat tartották el, de legfőképpen a földesuruknak befizetett pénz- és terményadót kellett előteremteniük, valamint ingyen munkával szolgálni. Egy-egy falu határának, földjének és más tartozékainak a nagysága, minősége nagyban befolyásolta az ott lakóknak az életviszonyait. Ezért nemcsak a földesurak, hanem a jobbágyok is nagy gondot fordítottak a birtok határának a megőrzésére. A fennmaradt oklevelek, leírások tele vannak a földért vívott, a birtokok határainak a megőrzéséért folytatott viszálykodásokkal, súlyosabb alkalommal verekedésekkel, sőt, sok esetben halállal végződő küzdelmekkel.

Egy ilyen, a földért, a településeket elválasztó határ megállapításáért folytatott küzdelem folyt több évtizeden át Dány és Valkó között a “török időkben”.

Az első kérdéscsoport, amire válaszolni kell: Miért csak Dány és Valkó között volt határvita a XVII. századtól és  miért nem volt Valkó többi szomszédjával, vagyis Szentlászlóval, Hévízzel, Baggal, Isaszeggel? Erre a birtokviszonyok ismerete adja meg a választ. A középkorban, egészen a XVII. század elejéig Valkó minden közeli és távolabbi, Galga-vidéki szomszédja előbb az Ákos nemzetség, majd a hatalmas Rozgonyi család és végül az ecsedi Báthory család jelentős birtoktömbjéhez tartozott, itt a községhatárok rendben voltak. Dány azonban kivétel volt, mert, birtokosai sűrűn váltogatták egymást és a zűrös “török időkben” nem volt mód Dány és északi szomszédja, az időközben az Esterházy grófok bujáki uradalmához tartozó Valkó határainak a pontos kijelölésére, illetve annak törvényszerű betartására/betartatására.

Ez a több évtizedes megoldatlan “pörös ügy”akkor került a figyelem középpontjába, amikor 1726. augusztus 24-én, Szent Bertalan napján a dányiak a vitatott földekről elhajtották a valkóiak 5 sértését, majd a valkóiak a dányiak juhait, sertéseit és 9 ökrét terelték maguk felé, mivel azok – szerintük – a “valkói földön” legeltek. E tettek folyamatát a két falu pásztorai és férfiai (jobbágyok és zsellérek) az “ököljog” alapján akarták tisztázni. Hatalmas verekedés robbant ki, melynek csak a tényét, az eredményét, nevezetesen a szemek körüli “monoklikat”, az esetleges kéztöréseket, bordarepedéseket nem örökítették meg a vizsgálatra kiküldött hivatalos személyek. Azt sem rögzítették, hogy kik voltak név szerint azok a személyek, akik “védték” a határokat. A jelzett évből Valkó lakóiról nem maradt fenn név szerinti összeírás. De megmaradt egy  1721-es adóösszeírás és 1728-ból egy országos összeírás. E névsorok összevetéséből úgy gondoljuk, hogy a “valkói csapat”, akik 1726. Szent Bertalan napján megmérkőztek a dányiakkal a következőkből kerülhetett ki:

Bódi András,
Gergely János,
Gergely György,
Gelbó Mihály,
Gogó Mihály,
Kupai Péter,
Lakó Mihály,
Pap István,
Somodi Mihály,
Szabó Pál,
Szarka György,
Száz Tamás,
Sziráki Adalbert,
Sziráki János,
Török András,
Tóth János,
Tóth Mihály,
Várga János,
Zsélyi Ferenc

 

-2. oldal-

A nevezetes összecsapás után gróf Esterházy Antal és János valkói földesurak kérésére Valkón, 1726. szeptember 5-én, Mágocsy Mihály Pest vármegyei alispán utasítására megjelent Huszár István szolgabíró, valamint Kászonyi József esküdt s tanúkihallgatást tartott. A feltett két kérdés az volt, hogy hol húzódik a két község közötti határ és mely helyen történtek az állatelhajtások.

A tanúk: Csonka (másként Versegi) György 64 éves pesti lakos, aki 24 évig ét: fiatal korában Valkón, mint pásztor. Márkó Pál 32 éves bicskei lakos, aki ifjúként 15 évig pásztorkodott Valkón. Varga János 57 éves turai lakos, aki Valkón született és ismeretei 80 éves atyjától származnak, Cseszkó János, a turai plébános 73 éves juhásza és Nagy János 60 éves szentlászlói lakos, aki a „török időkben” Valkón szolgált 4 évig Dobossy Mátyásnál.

A tanúvallomásokat összegezve azt lehet megállapítani, hogy a határ a Kis-kút forrás – Vajas völgy – Közép-hát-alsó végén – Plebo fája – Mester-erdején felül a Váci útig – mely hasítja Szentkirály pusztát a valkóival – húzódott. Ugyan itt voltak régi határjelek, ám ezek egy részét a dányiak e/szántották. Ahol az állatelhajtás volt (a Vajas völgyben), az- a tanúk szerint – valkói föld volt mindenkor.

Feltehetően a Valkón tett tanúvallomásokat nem tartotta elégségesnek a Valkó 1/4 részét birtokló Gróf Starhemberg Tamás Gundacker tábornagy, ezért kérésére most nem Valkón, hanem Dányban, 1726. november 23-án Mágócsy alispán megbízásából Huszár István szolgabíró és Sőtér Gábor esküdt tartott tanúkihallgatást.

A tanúktól 3 kérdésre kértek választ:

  1. Hol a határ Valkó és Dány között?
  2. A török időkben a hatvani és a váci törökök összefogva a Csákó farkánál sok keresztény katonát leöltek. A valkóiak úgy temették el a halottakat, hogy a dányi és valkói határt két felé vágták és a dányi határban hantolták el a testeket. – Ez volt az igazi határ Dány és Valkó között?
  3. Tudja-e a tanú, hogy a dányiak a Csákó farkát egészen a Göczőig bírták és a marhájukkal járták?

A tanúk:
Cseszkó István 50 éves, Sibak János 50 éves, Gódor Márton 57 éves, Cseszkó János 100 éves, Cseszkó Mihály 60 éves, Mészáros András 56 éves szentlászlói jobbágyok.

Az ő nyilatkozataikat ismerjük, de tanúk voltak még:
Cseszkó János 73 éves, Cseszkó László 50 éves turai juhászok, Varga István 70 éves, Cseszkó László 50 éves, Cseszkó Mihály 36 éves szentlászlói és Mészáros János 55 éves dányi jobbágyok.

-3. oldal-

Az első kérdésre ki hosszabban, ki rövidebben mondta el az általuk ismert határvonalat, ami hozzávetőlege­sen megegyezett a Valkón tett tanúk vallomásaival.

Általános vélemény volt, hogy a Csákó farkától a Göczőig „mint pörös földet” élték a dányi lakosok, nagy veszekedéssel a valkóiakkal. Vagyis a föld a dányiaké, de a valkóiakkal együtt használták „veszekedéssel”? Ez a megállapítás nem volt egyértelmű. Vagyis a dányiaké, de az „vitatott föld” és a valkóiak is használják? Valkóiak talán azért használják, mert a határjeleket a dányiak elszántották? Mások szerint az igaz határ az Asszony harasztja farkánál húzódik.

Különösen érdekes a tatárdomb felemlítése, ahol elásták a törököket?! Erről sem az oklevelek, sem a régészek, legalább is ezen a helyen nem tudósítanak bennünket. Szót ejtettek itt az un. hármas határról is, ami Valkó – Dány – Diód határa. Ez szinte hihetetlen, ha a térképre nézünk, ugyanis Diód a szentlászlói határban volt, emlékét mindmáig a határnév őrzi. Végül Cseszkó István azt állította, hogy amikor a törökök azt a sok keresztény katonát megölték és a valkói emberek a valkói-dányi határ dányi oldalán temették el a tetemeket, a bátyja megkérdezte miért oda temetik, akkor a valkói Molnár Mihály, Gulyás János, Verebecz és Cseh Balázs meg akarták ölni, de ezt Possát Pál és Dobossy Mátyás valkói gazdák nem engedték. Érdekes módon ez a gyilkossági kísérlet és annak kiváltó oka nem érdekelte a kérdezőket.

 

-4. oldal-

A két tanúkihallgatás alapján Pest vármegye a határkérdésről nem tudott dönteni, ezért 1730. június 3-án Bohus Sándor (Starhemberg gróf megbízottja) és Prónay I. Gábor (Esterházy Antal és János grófok megbízottja) jelenlétében, a további viszálykodás megelőzése érdekében megújították a Valkó és Dány közötti határt. Összesen 30 határjelet állítottak földből és fából.

  1. határjel – Kiskút forrásnál a réten 400 lépésre két régi határjel megújítása
  2. határjel – Kiskút forrásnál a réten 400 lépésre két régi határjel megújítása
  3. Innen a Közép-hát dombon haladva 2 2 5 lépésre, a Szentlászló-Dány úton.
  4. A domb másik oldalán 160 lépésre az út mentén.
  5. A domboldalon a Vajas Völgybe mentek 120 lépést.
  6. A völgyön haladva 100 lépésre.
  7. A völgyben haladva 300 lépésre, hogy a vízfolyás minkét félnek hasznára legyen, földből emeltek új határjelet.
  8. 350 lépésre lévő földnyílásnál, amely vízfeltörésből keletkezett.
  9. Az Asszony harasztja erdőben 300 lépésre.
  10. A völgyön áthaladva 200 lépésre.
  11. Tovább menve a völgyön 240 lépésre.
  12. A völgyből délre kanyarodva, a dombon felfelé 175 lépésre.
  13. Innen 125 lépésre jutottak a Valkóról Dányba vezető útra és onnan 150 lépésre állították a jelet.
  14. További 200 lépésre két szilfa között mindkét helység határából összehordott földből állították a jelet.
  15. Innen Ny-ra 300 lépésre fából állítottak határjelet
  16. Innen egyenesen 300 lépésre.
  17. Majd ismét 300 lépésre.
  18. Innét a Valkóról Sülyre vezető úton 350 lépésre újabb jelet.
  19. Kijelölt úton a Plebo fája helyen közbülső határjelet 150 lépésre.
  20. 200 lépésre a következő közbülső határjelet.
  21. 260 lépésre a Plebo fája helyén két földhányást készítettek.
  22. A Plebo fája jeleknél kiindulva a Nagy-hát dombon keresztül nyugatra 252 lépésre
  23. A domb tetején 200 lépésre a jelet domb lejtőjén.
  24. A dombról lejőve a Csák-völgyben 250 lépésre.
  25. Innét a Csákófark-domb felé haladva 250 lépésre.
  26. A Csákófark elülső oldalán haladva 300 lépésre.
  27. Tovább haladva 170 lépésre.
  28. A nevezett dombról a szőlőbokor oldalon lejőve 270 lépésre.
  29. Ennek a lejtőjén a Kókáról Vácra haladó úton 300 lépésre.
  30. Az utolsó határjelet, két összehordott föld halmot, Szentkirály puszta határa mellett állították.

A határmegújítás mindenki megelégedésére történt, mert ezt követően a Valkó Dány közötti határon béke honolt. A ma élők talán nem is hallottak erről a történetről, hogy egykoron itt a „pörös földön” milyen ádáz csata volt a valkói és a dányi legények között.

Ha fiatalabb lennék, egyszer, jó időben, talán én is végig sétálnék a régi határjeleket keresve a „veszekedős  földön”.

Asztalos István

 


A valkói területek, legelők (pascuum),  erdő(k), uradalmi tagosított birtokok,  szántóföldek, és a dűlőnevek megtekinthetők a (1862 VALKÓ URBELI RENDEZÉSI ÉS TAGOSÍTÁSI TERVEZETE – RÉTEGKÉNT ELHELYEZVE) térképen.

 

©2017 idStudio & SMThemes.com
oldal info: [email protected]